Freund Tamás: Uszító, fenyegető, politikai és ideológiai elfogultságot tükröző támadások érik a Magyar Tudományos Akadémiát
„Az elmúlt hetekben látványosan megszaporodtak a sajtóban a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia és egyes tagjai elleni személyes támadások. Ebben a kampányban egymást követik a megszólalók indulatos, az Akadémia egésze és tagjai ellen uszító, fenyegető, vállaltan politikai és ideológiai elfogultságot tükröző támadásai. Ezek többségükben a tényeket figyelmen kívül hagyó vagy önkényesen értelmező, esetenként személyeskedő, szándékosan megtévesztő, hangulatkeltő írások, amelyek az Akadémia hitelességét és az iránta megmutatkozó társadalmi bizalmat próbálják aláásni” – írja az MTA honlapján Freund Tamás elnök és Oberfrank Ferenc, a Köztestületi Igazgatóság igazgatója.
Freund és Oberfrank nem nevezte meg, pontosan milyen cikkekben olvashatók ezek a támadások, de lehet sejteni, hogy a Magyar Nemzet írásai közöttük vannak. A két akadémikus lejáratókampánynak nevezte a támadásokat, és azt írta: méltatlanok egy olyan országhoz, „amely polgárainak – számos történelmi katasztrófa tapasztalatai alapján – egységesen el kell utasítaniuk a személyek és társadalmi csoportok politikai, világnézeti vagy más alapon történő nyilvános megbélyegzését, az ellenük való hangulatkeltést, a minden embernek kijáró tisztelet megtagadását”.
„A lejárató kampányt folytatók alaptalan, hamis és elfogadhatatlan állításait az Akadémia határozottan és egységesen visszautasítja” – tették hozzá, és felsorolásban cáfolták az ellenük felhozott vádakat.
Az egyik ilyen vád az, hogy „az MTA fundamentumai utoljára 1949-ben lettek lerakva, azóta lényegében nem történt változás. Sztálinista az Akadémia, politikai tisztogatás lenne szükséges” – írják, ezt azzal cáfolva, hogy az Akadémia működését az 1994-ben elfogadott akadémiai törvény szabályozza, amely a rendszerváltozás után alapjaiban alakította át a testület jogállását, megszüntette az állam politikai befolyását, és azóta is megfelelő szabadságot biztosít a testület működéséhez. Az Akadémia szakmai és vezető testületei háromévente megújulnak, a tudósok választás útján válnak e testületek tagjaivá, és az Akadémia hivatalos állásfoglalásának (véleményének) kizárólag a Közgyűlés, az Elnökség és az Akadémia elnökének felkérésre vagy saját kezdeményezésre tett nyilatkozata minősül. „Pártpolitikai állásfoglalásokat az Akadémia egyetlen testülete sem tehet, erre küldetése, hagyományai alapján és szervezetileg is alkalmatlan” – írják.
Azt a vádat is cáfolták, hogy az „akadémikusok teljesítmény nélküliek, idősek, ugyanakkor privilégiumokkal rendelkeznek”. Azzal érveltek, hogy az MTA doktora és az akadémikusi cím a tudományos kiválóság hazai elismerésének legmagasabb szintje, és hogy az akadémikusok és az MTA-doktorok egyetemi, kutatóintézeti elfoglaltságaik mellett és aktív kutatói pályájuk lezárulta után is önkéntes alapon támogatják az Akadémia és a hazai tudományos rendszer működését.
„Az MTA doktora cím és az akadémiai tagság megszerzése szigorú tudományos elvárásokhoz kötött, összetett és részletesen szabályozott folyamat” – írták. „A centralizálók, az autonómiával rendelkező szervezeteket támadók egyik leggyakoribb vádja, hogy az önrendelkezés belterjességhez, nepotizmushoz, önkényeskedéshez vezet. A Magyar Tudományos Akadémia esetében ez a vád nem áll meg, amit összetett választási rendszer biztosít.” Megjegyezték, hogy a köztestület nem öregedett el „többségében aktív kutatókból áll, az Akadémia hangsúlyt fektet a fiatalításra, és nagyra becsüli idős tagjait is”.
„Semmiképpen nem tekinthető a kommunizmus örökségének az önálló bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézetek fenntartása” – írták, hozzátéve, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban lefolytatott független, nemzetközi tudományos átvilágítás egyetlen bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóhely esetében sem fogalmazott meg érdemi kritikát az ott folyó kutatómunka színvonalát illetően.
A cikkekre reagálva megjegyezték még azt, hogy az Akadémia kutatásfinanszírozó és tudománytámogató funkciójában évente mintegy 9 milliárd forintot juttat pályázati úton kutatóhelyeknek, és hogy kiválósági pályázatai és támogatásai révén nagyban hozzájárul a magyar kutatók európai uniós pályázati eredményességéhez, különösen az Európai Kutatási Tanács (ERC) programjai esetében. Arra a vádra, hogy „kérdéses, hogy mi hasznot hoz a nemzetnek” az Akadémia, azt írták: a szervezet „továbbra is más KFI-szereplők által el nem látott és nélkülözhetetlen tevékenységet végez, amelyet más törvények, így például az innovációs törvény 3. része, is rögzítenek. Ebben a jogszabályban a jogalkotó éppen a közelmúltban erősítette meg az Akadémia kiemelt szerepét a magyar tudománypolitika, a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység alakításában”.
„Az MTA a magyar nemzet egyik közös kincse, amelynek eljelentéktelenítésére az elmúlt két évszázadban nyilvánosan egyetlen nemzedék felelős képviselője sem vette a bátorságot” – zárták a közleményüket.
A Magyar Tudományos Akadémia egyébként nemcsak a sajtóból, de a kormányközeli szereplőktől is kapja a vádakat mostanában: a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója, Schmidt Mária nemrég blogbejegyzésében kritizálta az MTA-t, amiért az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya állásfoglalást adott ki április elején, mondván, hogy ha Orbán Viktor májusban ellátogatna a Magyar Tudományos Akadémia 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülésre, „a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyná a termet”. „A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus” – írta Schmidt Mária, hozzátéve, hogy „tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak”.
